Hiba
  • A sablon ehhez a megjelenítőhöz nem érhető el. Kérjük, forduljon webhelyünk adminisztrátorához.

Szemelvények a hallgatóinktól, olvasóinktól érkezett levelekből, üzenetekből

A csend kapujában

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Október végén az időjárás meg ajándékozott bennünket néhány nagyon kellemes nappal.

Az Ősz, ezerszínűre varázsolta az útszéli fák lombjait, és a lehulló leveleket felkapó szél szemtelenül sorjázza azokat az út szélére. Elmúlt ismét egy nyár.

A hónap utolsó hetének napjaiban láthatóan változott a hétköznapok ritmusa. Az őszi teendők mellett egyre többen idősek, fiatalok, gyerekek indultak kis gereblével, kapával a temetőink irányában.

Szorgos kezek igazították, szedték rendbe a nyári záporok okozta károkat a sírokon, az önkormányzatok emberei szorgoskodtak a temetői utak és a környék rendbe tételén készülve a hétvégi tisztelgésre, elhunyt szeretteinkkel való lelki találkozásra.

Péntek, már érkezek az első virágcsokrok a temetőikbe, szombat, vasárnap, már emberek százai érkeznek, virágok, gyertyák tömege borítják a sírhalmokat.

Az esti sötétséget gyertyák világossága töri át. Az emlékek, az emlékezés csendjében ismét velünk van a múlt, szeretteink szeretete.

Mi, polgárőrök állunk a „csend” kapujában, tisztelegve az elhunytaknak, tisztelegve a látogatók százainak, akik kézen fogva, átölelve egymást őrzik a múltat, vigyázzák a jelent, kézfogások erőssége jelenti a jövőt.

Az esték csendesen elmúltak, véget ért a szolgálat, és holnaptól szorosabban fogjuk egymás kezét

Csabai János